Fragile Patterns

I was made for neverending struggle
 By the cold material of cruel life
 I know I've never been tough and wise enough
 All that remains for me... just pain and lie
 Desolate, aimless floating
 When emptiness tears me into small pieces
 Silence is what disables the senses
 Shreds my dreams with icy hands
 An unknown misery finds my soul right
 And turns my peace into an endless fight
 Raging, whirling, storming through the night
 I will be the blind path for my own self
 Needles in my veins, hurt so deep and much
 Have to know where you are, you must help me
 You are the only one who I really want
 The moment disturbs me, runs slowly
 The silence falls on me, screams quietly
 Perhaps my existence is a mistake
 Locked into my cell, I am a victim
 My teardrops are the cure and the poison
 Can't decide if I'm alive in this prison
 Open to eternity
 Our presence is a vision
 Compared to infinity
 We are just a bygone version
 The deadlock of the evolution
 In the shade of my older self
 I will be less and less day by day
 I am at the end of my reserves
 Completeness seems to be away
 Searching the hope in the eyes
 Like the shine behind the ice
 But I find insensitive emotions
 Sinking in detachment
 The weight of empty words
 Feeds a hypocritical belief
 Phoney faces and names
 Lay you to rest when you want to live
 The thought spreads fear
 I was made for everlasting struggle...
 Desolate, aimless floating
 Violent ignorance, unrespectful wasting
 An unknown misery finds my soul right
 And turns my peace into an endless fight
 Fragile movements
 Patterns of the real essence
 'Forog, tágul minden
 A sejtbe zárt végtelen
 Szűk rendszerében
 Biztos pont a térben
 Nincsen...
 A kép egy külső látomás, csak látszat
 A hang egy belső hallomás, káprázat
 A magasabb rend álom csupán
 Egy organizmus a semmi határán
 Töredék csak, mit látni enged
 A világ magából
 Nem volt kezdet és nem lesz vég
 Felemel, de korlátol
 Hajt, küzdésre késztet
 A sivár létanyag
 Tudom, kevés vagyok
 És titokban marad
 Minden...
 Naponta kevesebb leszek
 Tűnni látszik a teljesség
 Önmagam árnyékában
 Energiám feléltem rég
 Törékeny a mozdulat
 Félelmet hint el a gondolat
 Hogy mivoltom csak áldozat
 Szánalmat keltő változat...'