Amit ad az ég (Álmos búcsúja)

Ülj le mellénk, ülj a tűzhöz, táltos szívű, jó öreg
 Beszéld el idők folyását, meséld el az életed
 A végtelen róna szívében volt az én szülőhazám
 Sólyom jötte jelezte sorsom, puszta felnevelő dajkám
 Szólt a rege még nagy csatákról, napszállatra, tengernél
 Gyúlt a kolostor, égett város, patakokban folyt el a vér
 Bősz sasok tépték a húsunk, űzött hajszolt förgeteg
 Vérbe borult szép pusztaságunk, tűz nyelt régi életet
 Amit ad az ég, én szívvel várom
 Új világ nem ér már el
 Sorsomat beteljesítettem
 Békével megyek el
 Jó atyánk, ősz Álmos kérlek
 Jöjj velünk ködlő hegyen át
 Zöld mezőn, kék ég alatt végleg leltünk új hazát
 Amit ad az ég, én szívvel várom
 Új világ nem ér már el
 Sorsomat beteljesítettem
 Békével megyek el
 Jó atyánk, ősz Álmos kérlek
 Jöjj velünk ködlő hegyen át
 Zöld mezőn, kék ég alatt végleg leltünk új hazát
 Elindultunk messzi nyugatra, harcos, gyermek, ősz öreg
 Örökségünk volt ez ország, kezdeni itt új életet
 Utolsó éj, reggel indul hadjáratra nagy sereg
 Vér jogán szerezni hegyeket, zöld legelőt, dús földeket
 Amit ad az ég, én szívvel várom
 Új világ nem ér már el
 Sorsomat beteljesítettem
 Békével megyek el
 Jó atyánk, ősz Álmos kérlek
 Jöjj velünk ködlő hegyen át
 Zöld mezőn, kék ég alatt végleg leltünk új hazát