Hozzám van szerencséd

Szertelenre vettem
 Jó néhány estémet
 Nem számít ha pár részlet
 Elveszik
 Kellenek dolgok
 Amik egyszer történnek meg
 Jó vagy rossz
 Én bebörtönzöm emléknek
 Elfogadtam mindent
 Elfogadtam énnek
 Azt akivé tett
 Ami nem fontos
 Ami nem lényeg
 Kicsit kancsal
 Kicsit szétszórt
 Nyitott könyvek gyöngye
 Hozzám van szerencséd
 Alkudozni
 Esküdözni
 Hogyan vágyhatnék én más lenni?
 Bárki más lenni?
 Tagadhatatlan
 Ma is a paplan aladt ragadtam
 Mert ott tavasz van
 Hajtva magamban
 Megint a rossz úton haladtam
 De megmaradtam
 Kicsit kancsal
 Kicsit szétszórt
 Nyitott könyvek gyöngye
 Hozzám van szerencséd
 Alkudozni
 Esküdözni
 Hogyan vágyhatnék én más lenni?
 Bárki más lenni?
 Nem félek már
 Én nem félek már
 Hogy megbántódom attól is, ha csúnyán nézel rám
 Nem félek már
 Én nem félek már
 Nem félek
 Én már nem félek
 Én nem félek
 Megfogadom nem leszek hirtelen
 Nem létszükséglet a figyelem
 Eltarthat talán egy darabig
 Megtanulok magammal bánni
 Megfogadom, úgy fogok szeretni
 Csak az kapja meg, aki igényli
 Eltarthat talán egy darabig
 Változtatni nem, de alakulhatok
 Vágyom a fényt
 Sosem voltam ennél jobban
 Csak a múltban éltem rosszban
 Már nem zavar
 Ha csak egyszer leszek készen
 De kérlek, senki se féltsen
 Kettétörve, újranőve
 Indulhatok útnak
 Akkor is, ha úgy érzem
 A szívem megfájdulna
 Kettétörve, újranőve
 Indulhatok útnak
 Nem bánom
 Hogyha végleg elveszek