Rozsdavirág

Földanyánk könnyei hullnak alá,
 Szívét perzselve pusztítjuk el.
 Arcára égtek a borús fellegek,
 Hát békében altassuk el...
 Tüneményként jöttünk e szép világra,
 Mit tündér királyok festettek rég...
 Kezünktől pusztult el szivárványa,
 Kék tengerünk fekete vér...
 Sír az égbolt,
 Sír az Isten,
 Holt felhők szállnak a tüzes szélben...
 "Égnek!"
 S nyomában semmi, Semmi, de semmi nincsen...
 Óvott minket a kezdet és a vég,
 Nap és a Hold, Föld és az Ég.
 Kígyó mérgétől gyilkossá váltunk,
 A megváltás messze még...
 Tüneményként jöttünk e szép világra,
 Mit tündér királyok festettek rég...
 Kezünktől pusztult el szivárványa,
 Kék tengerünk fekete vér...
 Sír az égbolt,
 Sír az Isten,
 Holt felhők szállnak a tüzes szélben...
 "Égnek!"
 S nyomában semmi, Semmi, de semmi nincsen...
 Sír az Isten,
 Holt felhők szállnak a tüzes szélben...
 "Égnek!"
 S nyomában semmi, Semmi, de semmi nincsen...
 Távol az ég:
 Kezemet nyújtom, de nem érem el.
 Hiába kér...
 Sóhaja szép:
 Csókját érzem, de nem altat el,
 Szíve fél...
 Sír az égbolt,
 Sír az Isten,
 Holt felhők szállnak a tüzes szélben...
 "Égnek!"
 S nyomában semmi, Semmi, de semmi nincsen...
 Sír az Isten,
 Nyomában semmi, Semmi, de semmi nincsen...