The Hidden Lake Of The Forest

Eddig fátyol takart el előlem
 Végtelen lombok ködként rejtettek
 Felfedtelek mikor tekintetünkkel
 Mindent megértettem
 A fák között végleg otthonra leltem
 Már nem keresek semmit sem érted
 Meghalt minden mit öröknek véltem
 Már nem ragyog senki sem értem
 Sokáig vártam, míg elmúlik a tél
 De nem jött tavasz, nem jött nyár
 Hidegbe és fagyba zárt
 A dermesztő magány
 De a fák között végleg otthonra leltem
 Már nem keresek semmit sem érted
 Meghalt minden mit öröknek véltem
 Már nem ragyog senki sem értem
 Eddig rejtett kincs voltál itt
 mélyen elbújva minden elől
 Szem még nem látott téged
 Kéz nem érintett még soha
 Te őrzöd örök álmunkat
 Éjjel a hold fénylik rajtad
 Nappal a fák lombjai takarnak
 Így soha nem veszíted el önmagad
 Minden árnyék rád vetült
 Betakartak és elrejtettek
 Most már tudom mindig itt voltál
 De eddig még soha nem leltem rád
 Egyedül a feledésben éltél
 Nem ébresztett fel senki
 Örökké álmodtad a világot
 Magányosan félelemben
 Árnyakkal és képzetekkel
 De egy tekintet végleg szabaddá tett
 Többé már nem álmodod önmagadat