Áldás

Adott, és nevelt kacagó, dús ártatlan világ
 Zengte énekét, Nap ragyogta színes hajnalát
 Nyárról énekelt, fakadó, még sápatag virág
 Élte életét, fény színezte míves, szép szavát
 Kósza szél felelt, elmesélte ősi szép regét
 Az égig érő fát, lombja közt esthajnal csillagát
 Éji ég alatt az egy csillag lángja útra kél
 Gyúlatlan ragyog, és végül újra nyárba ér
 Új életet hoz majd a Fény
 Új életet, lángot, reményt
 Világunk végül újra Nyárba ér
 Amikor a hajnal fénye az égig ér
 Új életet hoz majd a Fény
 Új életet, lángot, reményt
 Világunk végül újra Nyárba ér
 Amikor a hajnal fénye az égig ér
 Új életet hoz majd a Fény
 Új életet, lángot, reményt
 Világunk végül újra Nyárba ér
 Amikor a hajnal fénye az égig ér
 Új életet hoz majd a Fény
 Új életet, lángot, reményt
 Világunk végül újra Nyárba ér
 Amikor a hajnal fénye az égig ér