A Walesi Bárdok 1. rész

Edwárd király, angol király léptet fakó lován
 Hadd látom, úgymond, mennyit ér, welszi tartomány
 Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű, kövér?
 Használt-e a megöntözés, pártos honfivér?
 S a nép, az istenadta nép, ha oly boldog-e rajt'
 Mint akarom, s mint a barom, melyet igába hajt?
 Felség! valóban koronád legszebb gyémántja Welsz
 Földet, folyót, legelni jót, hegy-völgyet benne lelsz
 S a nép, az istenadta nép oly boldog rajta, Sire
 Kunyhói mind hallgatva, mint megannyi puszta sír
 Edwárd király, angol király léptet fakó lován
 Körötte csend, amerre ment, és néma tartomány
 Montgomery a vár neve, hol aznap este szállt
 Montgomery, a vár ura, vendégli a királyt
 Vadat és halat, s mi jó falat szemszájnak ingere
 Sürgő csoport, száz szolga hord, hogy nézni is tereh
 S mind, amiket e szép sziget ételt, italt terem
 S mind, ami bor pezsegve forr túl messzi tengeren
 Ti urak, ti urak! hát senki sem koccint értem pohárt?
 Ti urak, ti urak! ti welsz ebek! Ne éljen Eduárd?
 Vadat és halat, s mi az ég alatt szemszájnak kellemes
 Azt látok én: de ördög itt belűl minden nemes
 Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Ne éljen Eduárd?
 Hol van, ki zengje tetteim, elő egy welszi bárd!