Az Eredeti Testforma

Rácsokat zörgetek,
 kívül úgyis elveszek,
 bárhová tűnök el,
 egy őr mindig megnevel.
 Törpe csak túlnövöm,
 nem tudtam hogy tévedek,
 késeket rejteget,
 minden végtagjában egy.
 Büntetésből megtarthatom,
 az eredeti testalkatom,
 nem tetszett meg az mi lettem,
 szólnék de már nem értem meg.
 Lábat ad ha jó leszek,
 szárnyak később kellenek,
 egy isteni szikra kell,
 és végre én is léphetek.
 Megtanít, elvezet,
 elhagynom mit képzelek,
 látni a lényeget,
 szekrényt nem csak szörnyeket.
 Büntetésből megtarthatom,
 az eredeti testalkatom.
 Lehet vaksötét, a szememnek kell hinnem.
 Nem abban, amit jól tudok.
 Ha nem is látok túl sokat innen.
 Mert eltűnt a nyári nap, mint egy jó apa.
 Megtette mert az apák ilyenek,
 meghalnak mindig elmennek.