Klausztrofónia

levetkõzöm magam
 az örvényben, agglomerált hálóban
 nem értem, hogy nem értem, hanem magam ellen
 nincs mit tennem, csak harapni enged
 álom marad, hajszálnyi pillanat
 a felszín alatt, a torkomon akad
 horgon lóg
 légzõgyakorlat volt
 nem kell hánynom, boldog is lehetnék
 üres mappa, csupa lehetõség
 ...azaz semmi
 korgok csak, mint aki gyöngyökre vár
 amin végre látni egy cseppnyi fényt
 igazi otthonét
 akvárium-kirakatok mélyén
 horgon lóg
 légzõgyakorlat volt
 és most fényes szobákról álmodom
 ahol lesz párnája a szendergésnek
 asztala a vasárnapnak
 hagyd, hogy merjem hinni
 kérlek, süss fel nap, fényes nap
 a bárányok megfagynak
 nézd, mintha csak minden egyes nappal
 eggyel feljebb és feljebb volna az ajtó
 amit estére rámcsapnak
 nincs megfejtés, azt hittem
 útközben irattartó-karjaimra tûztem
 lejáratlan szerzõdésként kaptam
 észt osztok
 én is horgon lógok