Holtsúly

Messzire indultam, tudom
 túl sok dolgot csomagoltam
 sok nap járok majd távol
 régebben még számoltam
 ahogyan még többet vittem
 kéreggé vált épp ugyanúgy
 mint az a sok sár rám száradt
 sok lett, túl hosszú az út
 értem, de csak alig
 hogy semmi se marad így
 bírni fogom, amíg
 valaki kiszabadít
 rég elgörbül tükrök közt
 ez az eltorzult tákolmány
 túl nőt rég rajtam
 most már eldobnám
 ferdén lóg és úgy billeg
 elgáncsol minden nap, bár
 túlélem mindig
 megszoktam vagy már
 fáradt vagyok, hogy tényleg
 úgy őszintén utáljam
 még félek tőle, hogy amputáljam
 tarok attól, hogy féltem
 nem értem, miért nem értem
 hogy elsimogatja majd az idő
 a haragot fájássá szelídítő
 tűz sem éget
 szél se szárít
 bármit érzek
 úgyse számít
 azt reméltem
 hogy megérte
 ez az egyetlen lépés
 csak, hogy túljuthassak
 magamon végre